Lőrincz Anita

Név: Lőrincz Anita
Egyesületben betöltött szerep: tag, vezetőségi tag, bemutatócsoport tag

Kutyája: Pluto
Fajta: 
Ivara: Kan
Születési ideje: 

Bemutatkozás:

Állatbarát vagyok. Kedvelek minden állatot: legyen akár tolla akár szőre. De a kutya az más.

A kutya, az KUTYA!

Gyerekkoromban egy palotapincsim volt, aztán bekövetkezett egy végzetes  baleset  és úgy gondoltam, nekem soha nem lesz kutyám. Annyira fájt az elvesztése.

Igaz, saját kutyám nagyon sokáig  nem lett, de mégis a család kutyáival együtt nőttem fel. Rexi, a simaszőrű foxi a legjobb barátom volt, felejtehetetlen nyarakat töltöttünk a Balatonon. Aztán Boy, a német juhász érkezett a családba.

Már gyerekként megtanultam, mit jelent szeretni egy kutyát és mit jelent jól szeretni.

Mert a kettő nem ugyanaz!

Aztán 2008 augusztusában berobbant az életembe Plútó. Az akkor kb. 3 hónapos kiskutya ki tudja, meddig élt az utcán. De megérkezett és nem tudtam elengedni.  Sokat olvastam a kutyanevelésről, próbáltam mindenhonnan a nekünk legjobb módszereket alkalmazni. De mégis volt, amit könyvből nem lehetett megtanulni. Többször kutyatámadás áldozatai lettünk, aminek következtében az én addig jól viselkedő kutyám más kutyák társaságában agresszív, szinte kezelhetetlen lett. Akkor jött az ötlet:  Kutyaiskola! Két napra rá megláttam egy hirdetést, hogy őszi kutyaiskola indul a Dombóvári Kutyás Egyesület szervezésében és bíztatást kaptam Kővágó Jenő elnök úrtól, hogy csak próbáljuk meg! Marosi  Zoltán lett a kiképzőnk. Sokat tanultam, tanulok tőle; sokat köszönhetek neki! Nem mondom, hogy az első pár alkalom könnyű volt.. de megérte! Jó csapat jött össze: a suli után mindig ott maradtunk egy kis szabadfoglalkozásra.. a kutyák és a gazdik is hamar összebarátkoztak. Mindig volt téma : a kutyák. Aztán később már nem csak a kutyák. Barátságok szövődtek, amik a tanfolyam végével sem szűntek meg.

Az Egyesületben ragadtunk. Nem kellett gondolkozni rajta, természetes volt. A Bemutató Csoportba kerültünk; sokat dolgoztunk:  a  fegyelmező gyakorlatok .. hát azt muszáj.. az a belépő az ügyességi pályára. Aztán egy ötlettől vezérelve kipróbáltunk valami mást is: a frizbit. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire más egyéniség lesz a kutyámból, ahogy meglátja azt a kis korongot..

Az Egyesületi munkám : egy idézet választottam, elmondja helyettem:   

„Van az önmegvalósítás… Amit sokan rosszul értelmeznek. Hiszik önzésnek, magamutogatásnak. Pedig nem az. Éppen nem önzés. Hiszen azt adod, ami vagy, ami benned van. Meg kell mutatnod magad, de nem öncélúan. Hanem azért, hogy amit te szépnek érzel, amiről azt érzed, hogy másoknak örömet, szépet szerzel vele, azt odaadd nekik. Az értékeid, kincseid bemutatása ez. Másoknak, másokért. Ha magadat adod, azokat a kincseket, amiket útravalóul kaptál, a világot gyarapítod azzal, embertársaidnak adsz ajándékot. Te is hozzáteszed a magad részét a közöshöz. Nem tartod meg magadnak, hanem odaadod, hogy mások is élvezhessék. Más is élvezhesse… És ez a fontos… De ehhez meg kell mutatnod magad. Az értékeidet. Valósággá kell váltanod azt, ami benned van. Meg kell valósítani. Önmagadat.”

Egyéni képek: